Blog › Tapadóhíd? Alapozó? Ugyan az, vagy nem?
Előfordul, hogy pár kifejezés, pár név összemosódik, ez a jelenség pedig kifejezetten idegesítő tud lenni, amikor választás elé kerülsz. A „tapadóhíd” és az „alapozó” pontosan így járt: sokszor nehéz eldönteni, melyik mire jó és mikor van rá szükséged, vagy egyáltalán azt, hogy a két termék ugyanazt a funkciót látja-e el, vagy sem. Cikkünkben megpróbáljuk tisztázni a helyzetet.
Tapadóhidat és alapozót is abban az esetben szokás venni (persze építőipari vonatkozásban), ha valamit egy meglévő felületre fel akarsz vinni vagy le akarsz fektetni. Gondolunk itt festékekre, aljzatkiegyenlítőkre, csemperagasztóra, vakolatra, vízszigetelésre vagy akár különböző bevonatokra. Kül-és beltéren is gyakran használják ezeket a termékeket beton, cement, kő, kerámia, porcelán, fém, műanyag, sőt…akár üveg felületeken is.
Betonozás, esztrich kialakítása, aljzatkiegyenlítés, falfestés, más típusú festés, vakolás és burkolás előtt szokták legtöbbször alkalmazni az említett anyagokat.
Ez a két termék abban egészen biztosan megegyezik, hogy segítségükkel elő lehet készíteni az alapot, tehát azt a felületet, amire a következő réteg (valami) kerül. Mind a két termék változtat valamit a felület tulajdonságain, hogy a rá kerülő réteg minőségibb, stabilabb, erősebb, tartósabb, szebb és biztonságosabb legyen.
Nos, az egyszerű válasz: nem.
Bár hasonló célt szolgálnak, mégsem lehet a két terméket egymás helyettesítésére használni. A félreértést és a zavart általában az okozza, hogy a tapadóhidak termékleírásában gyakran szerepel az „alapozó” kifejezés, ami bár nem túl szerencsés, bele kell törődni.
Persze olyan is létezik, hogy az alapozó tapadóhidat képez a következő réteg számára, mint például a Den Braven Primer ALFA, ami gipsz és cementfelületek nedvszívó képességének kiegyenlítésére használható.
A legtöbb tapadóhíd ugyanakkor a szó szoros értelmében nem tekinthető alapozónak, az alapozók nagy része pedig nem alkalmas tapadóhíd képzésre. Na és itt jön képbe az a kérdés, hogy vajon mi a kettő folyamat közt a különbség.
Az alapozók feladata gyakran az, hogy a felületbe szívódjanak, ezzel pedig egyrészt erősítsék azt, másrészt csökkentsék annak nedvszívó képességét. Erre azért van szükség, hogy az alapozó felé kerülő réteg egyenletesen kis mértékben szívódjon be az alapba (amennyiben beszívódik), a végső felület pedig ne legyen foltos, gyenge, vagy hibás.
A nedvszívó képesség csökkentése azért is fontos, hogy az alapfelület ne szívja ki a megfelelő kötés kialakulásához szükséges nedvességet a különböző segédanyagokból: ragasztókból, aljzatkiegyenlítőkből.
Az alapozó használata persze segítheti a következő réteg tapadását, de nem ez a legfontosabb célja.
Ezek az anyagok legtöbbször cement és műgyanta keverékéből állnak, de gyakran tartalmaznak kvarchomokot is. Tapadóhíd használatára legtöbbször abban az esetben kerül sor, ha az alap felület és a felvinni kívánt anyag képtelen megtapadni egymáson. Ilyenkor szükség van egy köztes rétegre, ami az alappal és a következő szinttel egyaránt kompatibilis.
Gyakran sima, nem nedvszívó felületeken használják, míg alapozó inkább a nedvszívó alapokra kerül.
Alkalmas műanyagra, zománcra, fémre, kerámia burkolólapokra, betonra – csemperagasztó, kenhető vízszigetelés-és aljzatkiegyenlítő alá is.
Mint már említettük, léteznek olyan anyagok, melyek egyszerre képesek ellátni mind a két funkciót, ez azonban inkább a „tapadóhíd” megnevezésű termékekre igaz. Ezek jóval gyakrabban alkalmasak alapozóként, mint az „alapozó” elnevezésűek tapadóhídként.
Alapozóhasználatra a legismertebb példa a falfesték előtti rétegként való felvitel, tapadóhídra pedig például akkor is szükség van, amikor meglévő csempe burkolatra szeretnél csempézni.
Reméljük, sikerült egyszerűen és érthetően elmagyarázni a különbséget a két terméktípus között, de mielőtt kiválasztanád a számodra megfelelő anyagot, érdemes tanácsot kérned egy szakértőtől.
Keresd szaktanácsadónkat bizalommal!